Tartalomjegyzék
A lila padlizsán – vagy más néven törökparadicsom, tojásgyümölcs – a burgonyafélék családjába tartozó egynyári növény, akárcsak a burgonya, a paradicsom vagy a paprika. Már évezredek óta ismert és termesztett növény, mely vadon nem fordul elő. Eredetileg Délkelet-Ázsiából származik, de a Földközi-tenger mediterrán vidékein is hamar nagy népszerűségre tett szert. Így vált a görög és az olasz konyha egyik legfőbb alapanyagává. Hazánkba valószínűleg erdélyi közvetítéssel érkezett. Erdélyben vinete vagy vinetta néven is ismert, szintén fontos konyhai alapanyag. Elsősorban az erdélyi padlizsánkrém nagyon ismert és népszerű, melyet számos módon készítenek.
Lilla padlizsán
A hagyományos lila padlizsán tartalmaz egy a fehér nauzin nevű növényi festékanyagot, mely a lila színéért felelős. A fehér padlizsánból ez az anyag hiányzik. Lila színének köszönhetően kiváló antioxidáns. Ez pedig nemcsak a padlizsán, de akár a lilahagyma esetében is igaz. Ugyanis a lilahagymában található antioxidánsok a quercetin és az antocianin ebben a fajtában található a legnagyobb mennyiségben. Ezek az antioxidánsok pedig nagy mértékben hozzájárulnak a rákos sejtek növekedésének gátlásához. Az antocianin adja a zöldégek és gyümölcsök színét, és általánosságban elmondható, hogy a legsötétebb, legerősebb színű növényekben több található, mint a világosabbakban.
Padlizsán vitamin
A padlizsán héjában és közvetlenül a héj alatti területen koncentrálódik a benne található vitaminok nagy része. Emiatt – ha tehetjük – mindig héjjal együtt készítsük. A vitaminok mellett számos ásványi anyagot, és a szervezet számára nélkülözhetetlen rostot tartalmaz. Ráadásul nagy része víz, és a kalória tartalma sem magas, így kifejezetten beilleszthető fogyókúrás étrendekbe is. Sőt létezik padlizsán diéta is. Mivel a szezonja nem tart túl hosszú ideig, érdemes a szezonban minél többet fogyasztani belőle. Rendszeres fogyasztásával ugyanis sokat tehetünk az egészségünk megőrzéséért.
Lila padlizsán jellemzői
A lila színű változatot is vethetjük üvegházban és szabadföldben egyaránt. Biokertben és magaságyásban is nevelhető. Számos fajtája között vannak hosszabb és rövidebb tenyész idejűek, így akár a csírázást követő ötödik-hatodik héten, már szüretelhetők a termések. Érdemes társnövényekkel együtt vetni, így megelőzendő a betegségek, kártevők kialakulását. Vagy legalábbis a növényvédelem jelentős csökkentését általuk. Formájukat tekintve a kerekded, tojás alakútól egészen hosszúkásig mindenféle megtalálható. A színük pedig a világos lilától, a cirmoson át egészen a már-már feketébe hajló sötétliláig számos árnyalatban megtalálható.
Vásárlása, tárolása
A vásárlása során – ha nem magunk szedjük a kertünkből – érdemes arra figyelni, hogy csak ép, sértetlen példányokat vegyünk. Onnan tudjuk, hogy friss, ha a szára nem barnás, sárgás, hanem zöld, illetve a színe fényes, nem matt. Ha megvettük minél hamarabb dolgozzuk fel, mivel sokáig nem tárolható el. Azonban remekül le is fagyasztható, illetve télire akár lekvár, befőtt is készíthető belőle.
Számos étel kiváló alapanya, mely fűszerezével igazán különleges ízhatások érhetők el. Főleg a rakott- és töltött ételek ismertek, de az utóbbi időben egyre nagyobb népszerűségnek örvend a grillezett padlizsán is. Érdemes a padlizsán receptek között nézelődni, mert biztosan mindenki talál számára megfelelőt.
https://hu.wikipedia.org/wiki/Padlizs%C3%A1n
Vissza a kategória cikkeihez